Késő bronzkor
(Kr.e. 1400-800)

A középső bronzkor végső időszakában lezajlott változások nyomán alapvető változások következtek be a Kárpát-medence népeinek életében. A nyugati, közép-európai eredetű halomsíros kultúra bevándorlása és hatása mellett a Balkán-félsziget délkeleti részéről és északról, a mai Szlovákia és Lengyelország felől is erős kulturális hatások érték a Kárpát-medence területét. Ezek a folyamatok egy nagy térségeket összefogó, rendkívül intenzív kapcsolatrendszer kiépülésének irányába mutattak. Egész Európa és benne a Kárpát-medence közösségei is egyre szorosabb kapcsolatba kerültek egymással, több és több információt, tudást, stb. cseréltek egymással. Az információk áramlásnak legfőbb gerjesztője és mozgatója a bronzművesség és a bronztárgyak készítéséhez szükséges nyersanyagok és mesterségbeli tudás megszerzése volt. Az ekkor kialakuló kereskedelmi és úthálózat hatása még a római korban is megfigyelhető. Központi elhelyezkedése okán Pest-megye területe és az itt élők fontos szereplői voltak ennek a kapcsolatrendszernek.
A késő bronzkor első időszakában, a megye keleti, északkeleti zónájában a pilinyi kultúra népessége települt meg. Erődített településeiket a mai napig is csak kevéssé ismerjük, hamvasztásos temetkezéseik többek között Aszódon, Pécelen, Kosdon kerültek elő. Kiváló minőségű, szépen formált, jól égetett edényeik a korszak kerámiaművességének kiemelkedő darabjai (1. kép).
A késő bronzkor második periódusában a helyi népesség kultúráját — elsősorban az erős nyugati kötődésű Urnamezős kultúra megjelenése nyomán — újabb hatások érik, amelyek eredményeként a temetkezési szokások, a kerámiatípusok és a hiedelemvilág is fokozatosan egységesedik. Egyre több bronztárgyat ismerünk ebből az időszakból, már nem csupán fegyvereket, ékszereket, hatalmi jelvényeket, hanem a mindennapi élet használati tárgyait (baltákat, sarlókat, árakat, tűket, stb.) is. A bronztárgyakat főleg a földbe rejtett kincs-, és raktárleletekből, ún. bronzdepókból ismerjük. Ezek elrejtésének okai máig vitatottak. Az okok között ellenséges támadásokat éppúgy feltételeztek, mint azt, hogy vándorötvösök rejtették el nyersanyag-készleteiket. Újabban a korabeli elit szakrális-reprezentációs szándékát sejtik az egyre nagyobb számban előkerülő bronzkincsek elrejtése mögött.
Pest megye területéről az Urnamezős kultúra számos nagy temetőjét (Budaörs, Érd, Maglód, Solymár, Szigetcsép, Szigetmonostor, Tököl, stb.) és települését (Budaörs, Érd, Pomáz, Százhalombatta, Szigetszentmiklós, stb.) ismerjük az elmúlt évek-évtizedek kutatásai nyomán. A temetkezésekben ebben az időszakban kizárólagossá válik a hamvasztásos temetkezési rítus. A hamvakat gyakran egy edénybe helyezték el (urnás rítus) (2. kép), de más mellékleteket is tehettek még az urnába vagy melléje. A szórthamvas változatnak is többféle altípusa fordul elő: a hamvakat ép, egész edények mellé helyezték el, vagy szétszórták a sír teljes területén. Az is gyakori, hogy az edénykészletet szándékosan összetörve tették be a sírban. Előkerültek olyan sírok is, amelyekben jól látszik, hogy a halotti máglya kisebb-nagyobb részét is (tehát nem csak a hamvakat) elhelyezték a sírban. Néha az ép, egész edények mellé szándékosan összetört edények darabjait szórják a sírba. A sírokat a felszínen jelölhették, mivel a hosszabb ideig használatban lévő temetőkben is csak ritkán vágják egymást a sírok. Szinte mindegyik sírcsoportban előfordulnak szimbolikus (üres vagy csontok/hamvak nélküli, de mellékletekkel ellátott) sírok. Ezeknél azt valószínűsíthető, hogy a halott teste valamilyen ok miatt nem állt rendelkezésre, de a temetőben mégis meg akarták jeleníteni a közösség tagját. Mellékletként nemcsak edényben adtak ételt és italt a halottnak a túlvilági útra (3-5. kép), de háziállatok kisebb-nagyobb részét is a rendelkezésére bocsátották. A mindennapi használati tárgyak (pl. orsókarika, simító kavics stb.) mellett valamilyen szimbolikus tartalommal bíró tárgyakat is sokszor temettek az elhunytak mellé. Ilyenek pl. az ún. csizma alakú edények (6. kép) és az ún. „varázseszközök” (anyagból készült, holdat és napot formázó, nyeles tárgyak: 7. kép), amelyek talán a földműveléshez kapcsolódó varázslások, szertartások során játszhattak szerepet.

Ajánlott irodalom:

Bronzkor. In.: Magyar régészet az ezredfordulón. Főszerk.: Visy Zsolt. Budapest 2003, 139-174.
Kalicz-Schreiber, R.: Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer. Budapest, 2010.
Szilas G.: A késő bronzkor Pest megyében. In.: Pest Megye Monográfiája I/1. A kezdetektől a honfoglalásig. Pest megye régészeti emlékei. Szerk.: Fancsalszky G. Budapest 2007, 153-210.