Kelták

Az írott források tanúsága szerint a késő vaskorban, a Kr. e. 5-4. század fordulóján törtek be a Nyugat-Dunántúlra az első kelta népcsoportok. Az ezt követő évtizedekben a kelta nép megszállta az egész Kárpát-medencét. A Dunakanyar vonalát csak Kr.e.279 után érték el. A Dunán átkelve ekkor telepedtek le a Gödöllői-dombvidéken is. Az itt talált illyr (pannon) népektől hódították el a területet. A kelta leletanyagból kiderül, hogy erősen keveredtek az őslakossággal. A 2. századtól már név szerint ismerjük az itt lakó törzseket. Észak Magyarországon a boiok fennhatóság alatt több kisebb nép élt. A Kr.e. 1. század első felében a dák háborúk következtében felbomlott a boi szövetség s a század közepén megyénk területén megjelennek az eraviszkuszok. Nevüket a történeti forrásokon kívül érmeik RAVIS feliratából illetve a római hódítás utáni feliratokról ismerjük. Őket találják itt a rómaiak, akik nem erőszakkal, hanem a törzsi arisztokrácia megnyerésén keresztül igyekeztek magukhoz láncolni és beolvasztani a keltákat. Így a késő vaskori civilizáció elemei sokáig megmaradtak a provinciális római kultúra keretein belül.

A kelták társadalmáról a temetők vallanak. A vezető réteget a harcos arisztokraták alkották (fegyveres harcosok és gazdag mellékletekkel eltemetett nők). Kezdetben a halottakat díszesen felöltöztetve, teljes fegyverzetben temették el. Hitviláguk szerint tehát az élet a túlvilágon folytatódott. A kelta harcos támadó fegyvere a kétélű vaskard, lándzsa vagy hajító dárda volt. Védőfegyvere a pajzs, mely fából készült, szélein fémpántokkal s középen a kezet védő pajzsdudorral. Ecseren került elő egy ilyen pajzsdudorral lefedett urna, benne emberi csontmaradványok, olló, kések, fibulák, hólyagos lábperec töredékek, vaseszközök. (kép az urnáról)
A kelta időszak végén az elhamvasztott halott mellé szándékosan megrongált tárgyakat tettek. Így Páty, Malom-dűlőről ismerünk egy összehajtogatott kardot, s kardhüvelyt, pajzsdudorral és nagy edényekkel együtt. Ekkorra már úgy tűnik túlvilág hitük is átalakult. A halállal a földi élet lezárult s mivel a használati tárgyakra a túlvilágon már nem lesz szükség, megrongálva kerültek a sírba. A túlvilágot hitük szerint a szárazföldön, kocsin érték el, így a kocsikat, vagy csak jelképesen egyes alkatrészeit, a gazdagabbak mellé helyezték a sírba. A fent említett pátyi sírban kerékabroncsok is előkerültek. Ez a hiedelem él tovább a kora római, bennszülött kelta sírkövek kocsi ábrázolásaiban.
Urnasírokat több helyről ismerünk Pest megyéből, többnyire csak edényekkel (Pomáz, Tahitótfalu), de némelyikben gazdag fegyverkészlet is előfordul (Szigetmonostor, Farmos - fotó). A Vác-Kavicsbányai temető 55 sírjából 7 sírban nyugodtak fegyveres harcosok.
Gyakran csak szórványként kerülnek elő fegyverek a Duna medréből vas lándzsahegy és vaskard (Dunabogdány, Tahitótfalu), a budakalászi Zöld barlangból lándzsa stb. - fotó
Társadalmi rangjelző szerepe volt a sírokban az arany ill. bronz nyakpereceknek. Ezeket a római korban már a nők hétköznapi ékszerként viselték.
A díszesen felöltöztetett nők viseletéhez tartoztak a ruhakapcsoló tűk, a fibulák. Legkorábbi egy szentendrei példány, de Püspökhatvanból, Vác-Kavicsbányából, Solymárról is ismerünk még szépen díszített darabokat. A nők derekukon zománccal vagy kővel berakott bronzövet hordtak, nyakperecet, bronz és üvegkarpereceket, lábpereceket, gyűrűket viseltek. Egyik jellegzetes ékszerük a hólyagos (belül üreges) kar- s lábperec. A Vác-Kavicsbányai temető egyik sírjában vasövre felfűzött gyöngykészlet került elő, köztük 3 maszkos, Janus fejű gyönggyel.(fotó az ékszerekről).
A szegényebbek vasfibulákat hordtak s bronzékszereik mellé használati tárgyakat (késeket, ollókat) is temettek. E szegényebb mellékletű sírok az iparos réteg, a melléklet nélküliek pedig a szolgák temetkezései lehettek.
A vezetőréteghez tartozó druidákat csak írott forrásokból ismerjük. Temetőkből nem tudjuk kimutatni. A kelták a római foglaláskor már csontvázasan temetkeztek.

A késő vaskorban a kelták szinte minden településre alkalmas helyen megtelepedtek. Pest megyében elsősorban a Dunakanyarban és a Gödöllői dombságban sűrűsödnek a lelőhelyek, míg a megye síkvidéki részein alig van nyomuk.
Erődített, magaslati telepek, oppidumok létesítését a Kr.e. 1. században az egyre szaporodó külső támadások (dákok, rómaiak) tették szükségessé. Stratégiailag fontos pontokon építették őket. Az itt működő kovácsműhelyekben gyártották vasfegyvereiket s ötvöseik magas színvonalú bronz ékszereket készítettek. A Gellérthegyen lévő erődített telepet —mely az eraviszkuszok törzsi központja volt— lakossága még a római foglalás előtt elhagyta. Csak a hegy lábánál kiépült telepek élték meg a foglalást. Százhalombattán pedig egy korábbi, bronzkori magaslati telepet használtak a kelták újból. Pomázon, a Nagycsikóváron késő kelta földvár figyelhető meg. Közelében ércbánya található, melyet a kora vaskortól a keltákig használtak.
Nyíltszíni telepeik a patakok két partját (Pilisvörösvár, Solymár, Csobánka, Pomáz) vagy a Duna partot kísérik végig (Budakalász, Dunabogdány, Leányfalu, Szentendre, Tahitótfalu, Szigetmonostor). Kisebb, pár házból álló tanyákon ill. nagyobb falvakban éltek. Szentendrén, a cementgyár területén tárta fel Soproni Sándor egy ilyen telepnek néhány házát s a hozzá csatlakozó tároló vermeket. Az M0-ás útgyűrű építésekor pedig a budakalászi Duna parton került elő mintegy 20, késő kelta periódusra tehető objektum. Leggyakoribb háztípus a koravaskori előzményekre visszamenő, félig földbemélyített, lekerekített sarkú, téglalap alakú ház. Keskenyebbik végén egy-egy cölöplyuk jelzi a nyeregtetőt tartó ágasfák helyét. A hosszanti oldal kisebb cölöplyukai a felmenő, agyaggal tapasztott sövényfalra utalnak. A ház alja döngölt agyagpadló volt. A háztípus továbbélt a római korban is. A kelta házak jellemzője a ház közepén vagy egyik sarkában lévő tűzhely, a munkagödrök és a padkák. Gyakoriak még a szintén földbemélyített, kerek gödörlakások, tapasztott aljjal, lépcsővel, falba mélyített kemencével, belül kisebb tűzhellyel. A bejárat feletti védőtetőt cölöpök tarthatták, a gödör tetőzete a felszínre, esetleg még egy felmenő paticsfalra támaszkodott. Háziiparra utaló orsógombok, fenőkő, s a kelták által meghonosított, kétrészes kézi malom került még elő a szentendrei s budakalászi telepről.
A telepeken található leletanyag legnagyobb részét a kerámia alkotja. A korongolt kerámia a vaskorban tűnik fel a Kárpát-medencében. Bár a fazekaskorongot már a szkíták is ismerték, edényeik nagy része mégis kézzel formált volt. A kelták kezdték el az edények tömegtermelését. Jól kidolgozott, világosszürke színű korsókat, tálakat, hombárokat ill. grafitos edényeket korongoltak, változatos díszítéssel (bepecsételés, besimítás, seprűs díszítés), különleges fülkiképzéssel (ld. Taksonyi urna) - kép. Díszkerámiaként a kelta uralom vége felé feltűnnek a festett sávos edények is, melyeket az erődített terlepeken (oppidumokban) gyártottak.
A kelta időszakban az ötvösség, a bronz és vasművesség igen magas fejlettségi fokot ért el. Indák, palmetták maszkok és állatok változatos kombinációját találjuk a fémművesség termékein (vésett kardhüvelyek, lándzsák, fibulák, antropomorf alakú tőrök stb.) A Kárpát-medence népei közül elsőként a kelták készítettek, használtak nemesfémpénzt. Korai pénzeiken jól felismerhetők a mintául vett görög előképek (Vác környéke, Kr.e. 3. század 2. fele). A későbbi típusoknál elhalványult a görög minta, sajátos kelta elemek (ló, nap szimbólumok) találhatók a pénzeken (Tahitótfalu, Kr.e. 2. század vége – 1. század eleje). A legfiatalabb kelta pénzcsoport már Róma pénzeit utánozta, s a megye dunántúli részét lakó eraviszkusz törzs használta őket (Kr.e. 1. század vége–Kr.u. 1- század eleje). A verdehely a tabáni telep lehetett, mivel az érmek Aquincum környékén sűrűsödnek (Biatorbágy, Budapest-Lágymányos, Százhalombatta, Érd, Budapest-Békásmegyer). Veretőik törzsfők vagy kereskedők lehettek. A Kr. u. 1. század közepén, második felében fellendülő római kereskedelemmel elegendő mennyiségű római pénz került forgalomba, kiszorítva ezzel a törzsi éremverést.

Képek:

Pajzsdudorral lefedett urna (Ecser)
Kelta lándzsa (Budakalász, Farmos)
Lándzsa, nyakperec, karperec, gyűrű (Farmos)
Női ékszerek a Vác-Kavicsbányai temetőből (maszkos gyöngy, bronzöv stb.)
Taksonyi urna
Korongolt szürke tál (Budakalász)
Bikónikus edény a pátyi telepről
Bikónikus edény Pomázról
„Dák” fülescsésze a budakalászi telepről